E-mail cím:
 
 
Jelszó:
 
 
 
 
 
E-mail cím:
 
 
 
 

     Belépés      Regisztráció
TÖRTÉNELEM

Őseink jeltelen sírokban pihennek- a csíkcsomortáni Kőkereszti búcsú 1968-2018 - (2018-08-04)
Megtekintve: 633 alkalommal

Csíkcsomortán Csíkország legkeletibb sarkában húzódik meg, két patak (Aracs és Remete) völgyében széltől védetten és napra tájoltan . Sok történelmi értékkel jeleskedik, mint a Várdomb, a helybelieknek „Csomor vára" (K.e. 4600-3700), Kárpátok Őre szobor (2013), Borított keresztfa (1661), Kőkereszt (1661). Ez utóbbinak van idén az ötven éves, megszakítás nélküli megünneplése, amit a faluközösség évről évre kitartóan megőrzött fél évszázadon át.

                Az ünnep 1661-re vezet vissza, amikor Csíkországot majdnem teljes egészében kipusztította a Keletről érkező török/tatár betörő horda (az ú.n. „tatár" a Balkánról erőszakkal felhajtott pusztításra használt népesség, a törökök előőrse volt). A Csíksomlyóról menekülő ferences barátokat, házfőnökükkel, Somlyai Miklóssal együtt Csomortán keleti határában érték utol a fosztogató betörők, ahol legyilkolták őket . Ezt a helyet nevezte el a falu „pap-aratás" fejének, Aracs völgye és pataka fejénél. László Károly (szül. 1923) elmondása szerint (2018 július 26-án, amikor felkerestem) a pap-aratást végrehajtó gyilkost a csomortáni Tamás Miklós érte utol, nem ölte meg, hanem a gyilkos lovához kötve húzatta le az áldozatok mellé. Ugyancsak tőle tudtam meg, hogy a csomortáni, hajdani Mária tiszteletére emelt kápolnát a Harangláb alatt, a patak partján az 1930-as évek elején bontották le, árvíz miatt. A benne lévő fehér Mária szobor ekkor került a csíksomlyói ferencesekhez.

                Az 1960-as években P. Daczó Árpád, Lukács atya volt a csíksomlyói ferences rendház főnöke, aki jó pásztor lévén, régi szokás szerint járta a vidéket, látogatta a családokat. Abban az időben kalákában dolgoztak az emberek, segítették nemcsak egymást, de a ferences barátokat is. Szoros barátság alakult ki a ferencesek és a lakosság közt, így a mi családunkkal is.

                Édesapám, a boldog emlékű Bakó Adolf (1923-1995) ezekkel a szavakkal kereste fel 1968-ban Lukács atyát: „Atyám, őseink jeltelen sírokban pihennek..." Ez a gondolat otthon, a családi fészekben jött napvilágra, amit Édesapám elmondott nekünk, ezért maradhatott meg az emlékezetemben.

                Megtárgyalták a dolgot és elhatározták, hogy augusztus harmadik/negyedik vasárnapján (amikor letakarodnak a szénacsinálók Egretből, a havasi kaszálókról) valamivel lennebb a vértanúság helyétől, ahol tágasabb hely kínálkozik az ünneplésre, megtartják Somlyai Miklósék vértanúsága emlékezetét. Elkezdődött az a folyamat, ami nem szakadt meg többet. A csíksomlyói egyházközség és a helybeliek fenntartották az ősök emlékezetét, tisztelettel és méltósággal emlékeztek a vértanúkra, hálát adtak a megmaradásért. A régi megrongált kőkereszt helyettújat készítettek (1970), majd keretbe tették (ezeknek külön története van), majd a szentmise bemutatásához nyolcszögű emelvényt ácsoltak, végül be is fedték (2003). Kialakult tehát az a kultuszhely, ami noha egyházilag még nincs elismerve, fenntartja az emlékezést azokra az időkre és emberekre, akikre érdemes emlékezni.

                Édesapám 1968-ban „csupán" a koronát tette fel a megemlékezésre, előtte már voltak próbálkozások, amelyek az elmúlt idők politikai viharaiban nem tudtak állandósulni. P. Márk Vince, József ferences atyának köszönhetően összeáll az a történeti háttér, ami eligazítást ad az ünnep kialakulásáról:

P. Daczó Lukács a Historia Domusban, 1961. októberében a következő megjegyzést tette:  "Most volt 1961. okt. 21-én a 300 esztendős évfordulója a csíki borzalmas tatárpuszításnak. Már a nyár elején tapogatóztam a szeredai múzeum vezetőségénél, hogy valamilyen formában nem fognak megemlékezni erről a centenáriumról? Ezt a választ kaptam, nagyon bizalmasan: - Van-e valami román vonatkozása ennek az eseménynek? Ha nincs, akkor lehetetlen bármilyen megemlékezés. ... Azért én mégis megemlékeztem a tatárbetörésről. Okosan és ügyesen, mégpedig a Mária nevenapi búcsú hatalmas tömege előtt, az ünnepi prédikációban. A következőképpen állítottam be a dolgot: Sokan kérdik, hogy mitől vannak a Kegyszobor arcán azok a sérülések?  Nagy és szomorú az azok története és most van igazán az ideje, hogy elmondjam nektek. És a Fidél főatya könyve nyomán részletesen elmondtam a tatárpusztítást."   -  Egy másik helyen felsóhajt Lukács atya:  „Jó volna most már valamilyen  emlékkővel megjelölni a Fr. Miklós megöletésének valódi helyét!" - 1961. jan. 31-én. -                                    (P. Márk József OFM lejegyzése 2017. február 4-én.)

P. Écsy János leírását találtam a Historia Domusban: (1970-ben) „Hétfőn, november 16-án véletlenül úgy adódott. hogy első látogatásom a csomortáni erdőben, 1661-ben a tatárok által megölt Somlyai Miklós tartományfőnök és csíksomlyói  házfőnök sírjához vezetett, (helyesebben emlékkeresztjéhez, amelyet azon a nyáron állíttatott P. Benedek Fidél tartományfőnök a régi emlékkereszt helyébe.) Amint mesélte, engesztelésképpen állíttatta a követ azért, mert feledésbe merült volt emléke ennek a derék és nagyműveltségű atyának: 1937-ben , amikor a klerikusokkal ott járt volt, (magam is köztük voltam,) senki sem tudta, hogy ki volt az a „Fráter Miklós", akinek emlékére állított kőkeresztjén levő betűket még ki lehetett olvasni. Hazajövet utánanézett, s restelkedéssel állapította meg, hogy bizony a rendtörténetünk egyik igen kiváló tagjának és vértanúnak emlékére állították a csomortániak. - E látogatás alatt és folyamán született meg Főatyánkban (akkor még filozófus-klerikusok magiszterében) hogy rehabilitálja Somlyai Miklóst. Ezért választotta doktori disszertációja tárgyául a „Tatárbetörés Csíkban 1661" c. munkát, amelyet 1946-ban meg is jelentetett nyomtatásban, s amelyet jól emlékszem Dr. Bíró Vencel professzor úr egyik egyetemi előadása alkalmával külön méltatott és elolvasásra ajánlott."

Megjegyzés: A Historia Domusban látható egy fénykép, (l. az alábbi képet) a vaskerítésben lévő emklékkőről, amelyen a felírást is ki lehet olvasni. Ez van írva: (Fent egy kereszt.)  „FŐTISZTELENDŐ CSÍKSOMLYÓI P. SOMLYAI MIKLÓS 1588 - 1661 FERENCES PAP CSIKI GVÁRDJÁN EMLÉKEZETÉRE, AKIT A TATÁROK MEGÖLTEK EZEN A HELYEN - VÉRTANÚ HŐS-ATYÁNK EMLÉKED KÖZTÜNK ÉL PÉLDÁD MINKET IS INT HOGY HŰEK MARADJUNK."     ( P. Márk József OFM lejegyzése 2017. február 1-én.)

Paparatás Aracs-patakában - (Részlet a 2011-05-11-én megjelent cikkből):

„Gál Tamás esperes kezdeményezte az első misét. Mikor az idő engedte, járogattunk fel. Délután tánc volt, én is muzsikáltam ott" - mondja László Károly csomortáni lakos, amikor az emléknapról érdeklődöm.

Mi is történt 1661. október 21-én Aracs-patakában? Mióta járnak a paparatás helyére emlékezni? - P. Márk József Ferenc-rendi szerzetes válaszolt a kérdésekre.

- Török-tatár csapatok törtek be 1661-ben erre a vidékre a Hargita felől, és Brassó felől is, ha jól tudom. A székelyek nem akartak engedelmeskedni az erdélyi fejedelmeknek, ezért küldték a büntető hadjáratot. A tatár tulajdonképpen a török előőrse volt, ezért mondjuk, hogy török-tatár betörés. A tatárok feladata az volt, hogy pusztítsanak, gyilkoljanak, raboljanak, égessenek, amit raboltak, az övék maradt.

 - Áttörték a somlyói kolostort és templomot körülvevő falat, a fal közé menekült népet kaszabolták, a templomot és a kolostort is felgyújtották. Leégett a régi kolostor (ami kisebb volt a mostaninál) tetőzete, belül nem lett nagy kár, illetve leégett a templom tetőzete is. Az erősebb embereket, ifjakat elvitték rabszolgának. Ravaszak voltak a tatárok és a törökök, mert lehetőleg a nemeseket vitték, hogy aztán nagy pénzért kiváltsák őket.

Ezen veszedelem elől menekült szekérrel Csomortán felé Somlyai Miklós házfőnök, aki magával vitte a templomi edényeket és más értékes tárgyakat. Bizonyára egy testvér is volt vele. A tatár vész hírére már elindultak. Valószínűleg a betörők megkínozták a népet, és valaki elárulta, merre ment a házfőnök, így találták meg. Az Aracs-patakában érték utol, és ott nyomban ki is végezték, a kincseket pedig elvették. A hívek először a kivégzés helyén temették el a házfőnököt, aztán később hazahozták, a régi templomnak a padlózatát felbontották, és oda a földbe temették el újra. Ez volt abban az időben a szokás.
- A helyet, ahol megölték őket, elnevezték Paparatásnak. A környező fákra kereszteket véstek, de sűrű, bozótos erdő volt ott, rejtett hely, nem látta senki, esetleg az arra járó pásztorok. Ezért később egy emlék kőkeresztet állítottak 1 kilométerrel lennebb, ahol megy egy út Menaság felé. Durva, faragatlan kőből készült ez a kereszt, rá volt írva, hogy 1860.

- Mióta tartanak itt megemlékezést?

- 1946-ban szárazság volt, sokáig nem esett az eső. Akkor könyörgő körmenetet tartott Pater Papp Asztrik a csomortáni és somlyói hívekkel. Bizonyára a Szent Péter-templomtól indultak ide. Ennek a körmenetnek az emlékére a csomortáni hívek állítottak egy fakeresztet. Aztán 1970-ben Páter Benedek Fidél ferences provinciális, rendtartományfőnök készíttetett egy kőkeresztet - kő- és vaskerítéssel - a csomortáni egyház embereivel. Ez a ma is látható emlékmű. Erre a szent helyre hirdetett szentmisét a csomortáni híveknek augusztus utolsó vasárnapjára a csíksomlyói plébános. Amíg nem volt templom Csomortánban, ilyenkor tartották a búcsúünnepet. Én ma már úgy nevezem, hogy Csomortán napja, emléknap: délben szentmisével, délután szórakozással. Több százan szoktak feljárni Aracs-patakába, az emléknapra, jó alkalom a közös kirándulásra, kikapcsolódásra is. A történelmi visszatekintés idén is megtörtént, az eső azonban beleszólt a kirándulásba.                                                       ( Székely JudithForrás: Székelyhon.ro, http://www.csomortan.ro/index.php?menuID=310&event=217&id=310)

 

1971 augusztus 29-én, vasárnap, diákkori naplómba ezt írtam:                 „Délelőtt misén voltunk a kőkeresztnél, még nagyapámis." (1896-1996)

 

2005 augusztus 28-án jegyeztem le a következőt: "Kőkereszti búcsú

Reggel mikor indultunk (Csíkszeredából) Csomortánba, a tömbház előtt a parkolóban odajött hozzánk egy koldus, egy férfi. Szőke volt. Előtte a kukából keresgélt. Kért, hogy adjunk valamit neki. A csomagtartóból pakolás közben előkerült két alma. Odaadtam. Kevésnek találta, kért kenyérrevaló pénzt. Mondta, hogy van szalonnája, de nincsen hozzá kenyere.

Éva (neveltlányom)  borzolódott, igyekezett elküldeni a koldust. Ha egyedül van, határozottan elküldi, soha nem ad, de most ott voltam én is, diszkrétebb volt vele.

Mondtam neki, hogy ma Édesapám napja van, mert ezt az ünnepet ő kezdeményezte, ami immár "népünnepély" számba megy a Ferencesek között és Csomortánban.

Adtam neki tízezer lejt. Megköszönte és elment.

Csomortánba érve Édesanyám elmesélte álmát: Édesapámat látta, aki enni kért, mondván: Adjál valamit ennem, mert olyan éhes vagyok... Édesanyám azt felelte álmában: nincs főtt ételem, de van kenyér és szalonna, azt adok, gyere egyél.

Édesapám erre eltűnt."

A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete 2008 szeptemberi számában (XII. évf. 121. szám) ezt írtam: „Idén negyven éve, hogy boldog emlékű Édesapám, Bakó Adolf elindította Csíkcsomortán új ünnepét, a „Kőkereszti búcsút" a "Paparatás feje" színhelyén. Abban az időben P. Daczó Lukács atyát kereste fel ezzel a kéréssel: „Atyám, őseink jeltelen sírokban pihennek..." Az ünnep P. Somlyai Miklós csíksomlyói házfőnök és tárasai tiszteletének állít emléket, akiket 1661-ben a tatárok ezen a helyen gyilkoltak meg. A sajátos ünnepet augusztus harmadik vasárnapján szokták tartani."

                Az 1968-as dátum kikövetkeztetett dátum, mivel pontos feljegyzés nem maradt róla.

1969-ben érkezett Csíksomlyóra P. Márk Vince, József atya, aki soha nem fejezte ki, hogy jelen lett volna a kőkereszti búcsú kezdési eseményénél. A Gyulafehérvári nyilvántartás szerint Lukács atya még 1970 október 31-ig Csíksomlyón maradt, amikor megérkezet P. Écsi László, János atya. Mivel a búcsú Lukács atyával volt elindítva, ezért tevődött a dátum 1968-ra.

                József atya 2018 augusztus elsején írott levelében pontosít: „...Én 1970-ben hallottam az Aracspataki történelmi eseményről. ... Arra nem emlékszem, hogy mikor kezdődött az augusztus végi ünneplés. Jónak találom azt, hogy az 1968-as év legyen a kezdet. És így meg is lehet emlékezni az évfordulóról. ... Érdekes és méltányos megemlékezés lesz."

                Sajnálatos módon a csíksomlyói Domus Historae-ban nem találtunk egyetlen érdembeli bejegyzést sem a kőkereszti búcsú kialakulásával kapcsolatban. Az 1946 évi zarándoklataz aszály miatt (ami még 1947-ben is pusztított), engesztelés volt. Idén az ünnep augusztus 19-én, vasárnap déli 12,30-tól lesz megtartva a Kőkeresztnél.

                Hálás szívvel gondolok azŐsökre és mindazokra, akik életben tartották az emlékezést számunkra.

(Dr. Bakó M. Hajnalka - Csíkcsomortán 2018 július 26)


 

 



 

Hozzászólok
Név:
 
Hozzászólás:
 
Ellenörző kód:
nyolc plusz három
 (Írja me a művelet eredményét. Pl. 13)






Hozzászólások



« Vissza

 
TÖRTÉNELEM


Naptár, névnap
 Isten éltesse Erzsébet nevű olvasóinkat!

 » névmagyarázat

Valuta és Valutaváltó


Időjárás

Legnépszerűbb cikkek

Legfrissebb híreink

 
Legújabb hozzászólások

Hírlevélre
Íratkozzon fel hírlevelünkre!
Név:
 
E-mail cím:
 

 



 Fotó: Csomortáni Ernő
Csobányospataka - Csíkcsomortán külbirtoka
A nap vicce:

Keresés a weboldalon: 

Panaszkönyv: 

Támogatóink:

20. Árpád Vezér Cserkészcsapat (Toronto, Kanada) és Schilt László (Kaposvár- Toponár)

                          Köszönjük ! 


       



A nap fotója: 
   
fotó:Kristó Róbert   

 


 

 
Ön a 2095550 látogató honlapunkon
A weboldalt készítette: a BTZ.
Szerkesztő Csomortáni Ernő: email küldése